Novák Emil 60

Úgy jön, hogy 40-et írjak, pedig a flepni szerint bár látni szeretném! 60. Nehéz ezt elhinni erről a gyakran még mindig kisfiús, ritka laza fickóról. Mindenesetre, bár a megfilmesítés miatt már megtette, Novák Emilnek még garantáltan nem kell elmélyülnie az Ideje az öregségnek eszméiben.

Mindig izgalommal töltöttek el a kalandos életű, egzotikus, világjárt egyéniségek, és a magyarság nem szűkölködik ilyenekben. Emil barátunk is különleges tehetségű, különleges sorsú művészeink közé tartozik. Szabó István-tanítványként kezdte és a kor biztosította körülmények között csinos eredményeket mutatott föl, már 30 évesen elnyervén a Balázs Béla-díjat és persze lehetőleg minden fesztivál fő- vagy valamely díját, ahová elengedték.

1987-ben aztán lelépett Ausztráliába, és új életet kezdett. Elvégezte az Ausztrál Filmakadémiát is. Szabó Istvánt mindenki ismeri, de kevesebben tudják, hogy az Ausztrál Filmakadémia tótumfaktuma is magyarul társalgott Novák Emillel, lévén Demian József/Jozef nagyváradi születésű és magyar anyanyelvű. Nem akármilyen műhely lehetett a sydney-i, a Demian-féle módszerek világhírűek, és hát a derék magiszter a 70-es években olyan filmeket rendezett Romániában, hogy Kusturica is megirigyelhette volna…

Merőben különböző világlátású mesterek, merőben különböző világok és rendszerek tágították-színesítették Novák Emil (filmes) elméjét. Műveinek ijesztően impozáns listája a sokoldalúságot tükrözi. A már említett, elképesztő mélységű Ideje az öregségnek lehet az egyik póluson, az ellenkezőn pedig mondjuk a szingapúri légitársaság reklámfilmje. Közöttük meg számtalan művészi és kereskedelmi alkotás, számos műfaj, és számtalan téma meg helyszín a nagyvilágban. Ugyancsak hosszú és impozáns a kitüntetések listája, bizonyítván, hogy Emilünk mily virtuozitással tudja forgatni eszét meg a kamerát. Nem kevésbé rövid a roppant ötletes, általa szervezett rendezvények lajstroma sem. Az azért nem volt mindennapi, amikor Novák hat ausztrál aboriginal művészt hozott el kiállítani Budapestre, nem beszélve az operatőrök nemzetközi Aranyszem-fesztiváljáról, mely 2004 óta rendszeresen megrendezésre kerül.

Persze a világjárás és a kalandozás gyönyörűsége mögött ott van az időnkénti hányódás keserűsége is, meg ott a hazatérésé, mikor is egy merőben más világot találsz itthon. A magyar filmszakma kaotikus és egzaltált világában nem leányálom az élet, sikerek és kudarcok, dicsőítés és meg nem értés váltogatják egymást benne, kiszámíthatatlanul. De azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne, hangzik a híres mondás, és ha valaki meglelte hazáját, az örömét is megleli. A veterán filmszakember iskolát alapított, ahol átadhatja tudását, és annak, aki erre hivatott, a tanítás folyamatos öröm- és elégtétel-forrás, ellensúlyozza a magyar filmes mindennapok szeszélyeit.

Aki dolgozott együtt Novák Emillel, tudja, mily különlegesen, milyen elképesztően forog az agya, a fantáziája, a kamerája. Midőn munkáról van szó, a magánéletben, cimborák társaságban oly laza barátunk iszonyú konoksággal és fanatizmussal dolgozik, és hasonló ritmusra nógatja a munkatársakat is. Nincs pardon, mert kérem szépen, a művészetet és a munkát komolyan kell venni.
Ilyenkor aztán azt is meg lehet érteni, hogyan lehetett ennyi mindent megvalósítani.

Kedves Barátunk, Isten, Allah, Buddha, Visnu és a többi isten is éltessen, a szakma érvényesülni hagyjon, projektjeid bő finanszírozásra leljenek. Boldog születésnapot.

Orbán János Dénes

Vélemény, hozzászólás?