Duló Károly János

Mozgóképkészítő, Digitális képalkotó, rögzítéstechnikus -elmélet

Életpálya:1972 és 1979 között dramaturgi munkát is végző rendezőasszisztensként tevékenykedett a MAFILM népszerű
tudományos filmeket készítő stúdiójában. Olyan kiváló mesterek mellett sajátította el a dokumentum- és
ismeretterjesztőfilm-készítést, mint Bodrossy Félix, dr. Homoki Nagy István, Kollányi Ágoston, Lakatos Vince.
Önálló filmrendezői pályafutása 1975-től datálódik, 1979-től munkahelyi besorolása szerint is az. 1987 és 1994
között a MOVI-ban dolgozott, 1995-től az Uránia Kht. Helios Stúdió vezetője lett, 1997-től pedig az ebből
megalakult Új HDF Stúdióé. Közel nyolcvan – köztük több sikeres sorozat- és egyedi – film producere volt; e
munkakörében több fiatalt indított pályájára.


Ez ideig mintegy száz dokumentumfilmet forgatott, s ezekkel mintegy harminc hazai és nemzetközi
fesztiváldíjat nyert el. Művei értelmi és érzelmi hatásra egyaránt törekszenek. Gyakran indul ki szépirodalmi
ihletésből. Érdeklődési köre kiterjed a szorosan vett tudományok mellett a szerves építészetre, a fény, a
környezet- és a téralakítás kérdéskörére, az egészséges és fogyatékos gyermekek nevelésére, a művészet- és a
kultúrtörténetre. Tematikai repertoárját gazdagította a magyar mezőgazdaság eredményeinek, a kor
követelményeihez való igazodásának bemutatása. Maga írja filmjei forgatókönyvét. Mozgóképeinek tartalmát
beszédes filmcímek vezetik be. A Vagyok mint minden ember… ismeretterjesztő film a fogyatékos emberekről.
Az ember és a kultúrtáj viszonyával foglalkozik A magunk képére… Egész estés dokumentumfilm az
öngyilkosságról: „Erős karokkal fogjatok le szépen”.
Munkássága:

„Ha valaki házat épít” (1991), Arcél (1992), Egy hivatás múltjáról, jelenéről (1992), Barokkvilág
Magyarországon (1994), Barokk zene barokk képekkel (1994), Barokk, magyar keretben (1994) (II. díj, Szolnok,
1995), Tanúfa (1995), Beavatkozások (1995), Csodagépezet (1996), Patikamúzeumok, múzeumpatikák (1996),
Kultúrák keresztútján (1996), A fényesség titkainak tudója (1996) (II. díj, Szolnok, 1997), In memoriam Lajta
Béla (1996), Polgársziget (1998), Festett kazetták világa (1998), Pénzárverés (Játékelmélet tanulságokkal)
(1998), Mese világ (1998), Sokszínű egység (1998), Veled vagy ellened (Játékelmélet tanulságokkal II.) (1999),
Provinciális szecesszió (2000), Szorítóban — több menetben (Játékelmélet tanulságokkal III.) (2000), Gigászok
arca (2001), Medgyaszay István (2002), Védetten…? (2003), A nemzeti építészet mestere — Lechner Ödön
(2003), Országépítő — Kós Károly (2004), Aki Torockót választotta — Toroczkai Wigand Ede (2004), A jövő
városa felé — A Vágó fivérek építészete (2005), Jakab Dezső és Komor Marcell építészete (2006), Betájolt
öröklét (2006), Városépítő — Bernárdy György (2006), Mozgó világ (2007), Árkay Aladár (2008)